Ma délelőtt hívott Robi, hogy átmehetnék segíteni nekik, mert még mindig folyamatban van a lakás átalakítás és van mit csinálni. El is indultam, eső nem esett csak szitált (itt sokszor ez a csapadék), majd pár perc múlva szakadt...nem baj én már a kerékpáron ültem, így mindegy volt....meg is áztam jól...Robiéknál száraz munkaruhába öltöztem, majd szorgalmasan gyakoroltam új, asztalos mesterségem alapjait: bútor festés, lakkozás, összeszerelés. Nagyon jó, hogy felajánlottam, hogy segítek és Robiék élnek is a lehetőséggel, hogy munkával/kikapcsolódással szolgáljanak nekem a munka- és szállás keresés mellett. Ha csak ezt csinálnám egész nap, biztos becsavarodnék.

Kerékpárral Potsdamban

Ma elkerekeztünk Mikivel (1 évig itt tanít egy német gimnáziumban németet németeknek...nem lehet egyszerű) és Bálinttal (Godot Galéria egyik alappillére) Potsdamba. Reggel 8:30-kor találkoztunk, az akkor még igen csípős, hűvös időben. A nap egész nap sütött, de kb. 10 órától lehetett igazán érezni az erejét. Kb 60 km volt oda-vissza.

Kreuzberget elhagyva még kb. 45 percnyi kerekezés után végig városias közegben tekertünk, de nem lehetett igazán érezni, hogy mennénk kifelé a városból. Ugyanolyan központok és jellegzetes társasházak, bérházak mellett haladtunk el. Steglitz-et elhagyva Zehlendorf volt az első más jellegű berlini rész. Ez egy jómódúbb környék kertes házakkal és nagyon sok zölddel. Kedves környék.

Az út további része nem volt említésre méltó.

Potsdam nagyon szép kis város, ami a belvárosát illeti. Itt található egy holland negyed, amit II. Frigyes alakított ki holland mániájának köszönhetően. Nagyon sok villa található itt, amiket állítólag ez elmúlt 20 évben újítottak fel. Gyönyörűek! A Gondtalan Park is a nevének megfelelő érzetet kelti. Érdemes ide ellátogatni, márcsak ezért is, az meg külön jó, ha az étteremben a kaját annyira megkésve hozzák ki, hogy meghívnak minket még egy sörre!:-)

Pénteken felkerestem Wahorn Robit, aki szintén szentendrei gyökerű és már 8 éve itt él és dolgozik Berlinben. A kedvenc Döneresénél (Schlesisches Tornál) ettünk, amit mi is előszeretettel látogattuk még a nyári ittlétünkkor. Robival kicsit sikerült beszélgetni az Ő

benyomásairól, kinti életéről. Én meg felvázoltam kintlétem valószínűsíthető okát.:-) Robi egyébként sikeres asztalos vállalkozó. Mostanában főleg filmekhez készít díszleteket, de egyéb munkákat is vállal. 25-én estére a berlini Szimplába beszéltünk meg találkozót, ami szintén ugyanabban a magyar kézben van, mint budapesti társa, plusz, hogy még jobban hasonlítson az otthonira a Gärtnerstraße-ban (magyarul: Kertész utca) van. Sokan összegyűltünk itt, nagyon sok magyar innen-onnan. Jelen volt egy színházi társulat, akik németül itt adnak elő egy darabot pár ízben. Living Picture Company: Psychotechnikum avagy Gulliver legelső utazása Digitáliába.:-S A darab rendezőjéről kiderült, hogy egy géppel jöttünk ki, egy a Szimplában dolgozó lányról meg, hogy egy szolfézs órára jártunk anno Papp Zsuzsa nénihez a Vujicsics Tihamér Zeneiskolába Szentendrére. Az este nagyon jól sikerült. Volt benne minden, a képek beszéljenek helyettem.

Úgy éjfél környékén úgy éreztem, hogy érdemes hazamenni. Mentem a bicajomhoz, de az sehol. Nem ittam annyit, hogy ezt behalucináljam?! Szem becsuk, majd újra kinyit: sehol! Egy mobil bicajtárolóhoz láncoltam, ami eltünt a bicajommal együtt....elkezdtem gondolkozni és azt találtam ki, hogy biztos az egyik üzlethez tartozott a tároló, amit zárás után eltettek, itt most a bicajjal együtt....a hipotézisemet másnap tudom csak igazolni, most meg haza kell jutni valahogy...szerencsére a Robi nagyon rendes volt és hazavitt a 650 köbcentis motorjával: nem kicsit gyorsult. A törökök lakta BMW a nyomunkba se ért!:-)

Másnap felhívtam a Szimplában az egyik ott dolgozót és megkértem, hogy nézze meg, ott van-e újra a kerékpár...ott volt! Nagyon örültem neki, mert idáig is volt a cangával gond, de az azért még sem járta volna, hogy ellopják! Még aznap odamentem, és elhoztam. A fénymásoló üzletben a török mondta, hogy ők este 10-ig vannak nyitva, majd bezárnak és elteszik a kerékpártárolót is, ha valami rajta van, azt is elteszik, majd másnap kiteszik.

A szombat további részét Robiéknál töltöttem. Kicsit segítettem az egyik szoba tapétáját lekaparni, ugyanis kiköltözött Sanyi és a szoba újrahasznosításra kerül. Közben megismertem Robi barátnőjét Beát, aki német és most a 6 hónapban lehet a közös gyerekükkel.

Egy kép Marciéknak (Oberbaum brücke)

Tegnap a gasztronómiai hiányérzetemmel hajtva csináltam egy bablevest. A bökkenő csak az volt, hogy az uccsó, fűszerezős fázisban a borstartón nem több kicsi, hanem egy nagy lyuk tátongott. Ezt hozzáadva ahhoz a bátor karmozgáshoz, amit kicsi áteresztőképesség esetén teszünk, a várt eredménnyel ellentétben több bors szóródott a levesbe. Némiképp szerencsém volt, hogy néhány babérlevél még úszott a nedű tetején, ami meggátolta a borssivatag teljes elmerülését. A helyzetet kihasználva 34%-os borselvonást tudtam létrehozni a kezdeti 100%-os adaghoz képest. Így a leves nem ehetetlen, hanem igenis csípős lett. Sok kenyérrel ajánlom!

Este megnyitották Berliner Liste 2009-t (Godot Galéria kiállítása). 4 szinten vannak festmények, fotók, dizájnos tárgyak...stb elhelyezve. Az volt a benyomásom, hogy egy jó része giccs, a másik része unalmas, a harmadik részét én is meg tudom csinálni, a maradék meg kreatív volt...sajnos az utóbbi kategória a legkisebb. Georg Güttinger képei tetszettek pölö.

Amúgy: elküldtem pár önéletrajzot pár napja, elküldtem pár érdeklődésfelkeltő bemutatkozást lakáshírdetésekre, de eddig még semmi. A kilátások nem túl kecsegtetőek:-(, de mindig lesz valahogy.:-)

Mostanában kezd igazán hiányozni az otthon jól bejáratott, sokfunkciós életem.

Berliner Liste 2009

Kortárs művészek állítják ki képeiket a hozzájuk kapcsolódó galériák által. A budapesti Godot Galéria is képviselteti magát a rendezvényen, ahol Nagy A. Gábor, Dániel András, és Gaál József műveit lehet megtekinteni. A mai előkészületekbe itt lehet belekukkantani.

Videó Haile-ről

Videó Haile-ről

Vasárnap gyünyörű napra virradtunk...Berlin Marathon 2009. Csak szurkoltam, de felállt a hátamon a szőr attól a hangulattól, amit ott tapasztaltam. Rengeteg versenyző, de mégtöbb szurkoló! Fantasztikus hangulat volt. Ja és láttam élőben Haile Gebrselassie-t! Nagyon sok dán és olasz versenyző vett részt a versenyen (legalább is rajtuk látszott, hogy honnan jöttek). ((A Sashegyi Gepárdoknak is jó lenne - ha elkészül majd valamikor az egyenpóló -, ha lenne valami nemzeti azonosítás a szöveten....ha netán külföldön futunk.)) Az első 6 helyezett ideje a következőképpen alakult:

1 1 » Gebrselassie, Haile (ETH) M35

2:06:08

2 6 » Kiprop, Francis (KEN) MH

2:07:04

3 13 » Terfa, Negari (ETH) MH

2:07:41

4 10 » Debele Tulu, Dereje (ETH) MH

2:09:41

5 11 » Kering, Alfred (KEN) MH

2:09:52

6 42 » Assefa, Girma (ETH) MH

2:09:58

Csináltam pár képet én is a teljesség igénye nélkül:

Van egy videóm Haile-ről, csak nagyon nagyra sikeredett s nem tudom feltölteni:-(

Jósza Gábor és Molnár Barabara 2:48:26-tal értek célba.

Ma sokáig lustálkodtam, majd kis reggeli és bevásárlás után elindultam bicajjal a városba. Nem kellett sokat várni megint kaptam egy defektet. Nem hittem el egyszerűen, hogy otthon fél évig semmi, itt meg kettő 3 napon belül, ráadásul ugyanaz a kerék, két különböző kilyukadási móddal.

Ezt követően a programomat a belső vadászat határozta meg, miután hazatoltam a bicajt. A közeli metrónál vettem egy csövitől egy jegyet 2,10 € helyett 1 €-ért (ez úgy lehetséges, hogy a kijáratnál elkunyizzák az utasok már feleslegessé vált, de még (2 órán belül) érvényes jegyeit. A projekt sikeres volt, találtam belsőt:-)

Első teljes nap: szept. 17.

A nap céljai:

- kerékpár összeszerelés

- telefonkártya és -szám vásárlás

- kerékpározás

- futás

Teljesített célok:

- kerékpár összeszerelés röviden: macerás volt a sok ragasztószalagot eltávolítani a bicajról, az összerakás az már gyerekjáték volt. Szelektíven: a kartondobozról szinte minden ragasztószalagot leszedtem és bedobtam a sárga kukába, míg a karton a zöld kukában kellett, hogy landoljon. ISO vagyok!

- bip bip a t e l j e s í t é s n e g a t í v !: addig jutottam el, hogy áttanulmányoztam a szóba jöhető kártyás tarifákat (www.handytarife.de).

- kerékpározás meg volt, nem kis tartalommal: elhatároztam, hogy mindennemű útközbeni segítség nélkül eljutok a Ku'damm-hoz. Elindultam, élveztem a napsütést közben, majd egy kis kerülő után már majdnem azt hittem, hogy jó irányban megyek...az egyik lámpánál megkérdezte tőlem egy német ürge, hogy merre van a Brandenburger Tor. Én elhesegettem, ahelyett, hogy együtt kitaláltuk volna, hogy merre is van az a hely, ahová ő menni szeretne én meg kb. 10 perce haladtam el mellette. Miután elment az ürge, álló helyzetben tartózkodtam a lámpánál. Hátulról az IKARUSoknál megszokott légfék túlnyomását szabályozó szisszenést hallottam, de hátranéztem és nem volt ott semmi. Akkor már csak egy dologra tudtam gondolni: az egyik kerekem a ludas. De miért? hogyan? mitől? Álló helyzetben? Nulla terhelés alatt? Elképzelhetetlen, de mégis. Sajnos elfáradt a belső, amit a Decathlonban vettem és a megadott adatok alapján jónak kellett volna lennie. Sajnos azonban az átmérője nagyobb volt, mint a szükséges, ezért be kellett gyürmélnem a külsőbe, ami így teljesen logikusan idő előtti kopáshoz vezetett.

A bicót gyalog toltam haza, közben érintve több nevezetességet (Chekpoint Charlie, Potsdamer Platz). Egy piacon egy kis hasábburgonya az eladótól, aki akcentusom alapján olasznak gondolt?!, majd haza.

- futás: lefutottam a kerékpárboltba, ahol hosszas magyarázkodás után sikerült meggyőznöm őket, hogy van olyan belső, amilyet én szeretnék és hozzanak már nekem (egy hét alatt hoznak is 8.80 €-ért, amit ma máshol 6.50 €-ért láttam, de ez is drága szerintem), majd elmentem a Kreuzberghez és jó kis résztávos edzést csináltam. Ezután megáltogattam Imolát, aki a nővérénél, annak gyerekére (Vince-aranyos 2 éves kissrác) vigyázott.

Utazás napja és a közvetlen előkészületek

Nagyjából sikerült mindenkitől elbúcsúzni, akitől nem, attól elnézést kérek, vagy ő tőlem.

Sajnos nem sikerült teljesen stressz mentesre alakítani az indulás napját és az azt megelőző napokat. Az uccsó 2 nap az a kerékpárom (egyeseknek canga, bicaj, keró,...:-)) körül forgott. Addigra ugyanis sikerült megtalálni az EasyJet honlapján -bár nem a kerékpár szállítással kapcsolatos, hanem a fegyverek környékén :-S -, hogy miként is kell a kerékpárt repülővel szállítani. Nagyjából annyit kell tenni, hogy be legyen csomagolva, a pedál le legyen szedve, a kormány be legyen forgatva és esetleg a gumikat az esetleges légnyomás változás miatt le kell ereszteni. Nekem ehhez még jött a kerekek leszerelése/leszedése, mert csak így fért be a suzukiba, amivel apu a reptérre kivitt. Azonban ezt megelőzően szembesülnöm kellett azzal, hogy nincsenek megfelelő szerszámok a fent említett részek leszedésére, elforgatására. Ez külön izgalmakat rejtegetett indulás előtt pár órával. Jó lett volna, ha a pedál leszedése helyett nem a pedál szétszedésébe kezdtem volna bele, ami némi csapágy golyó földre hullással járt. Még jó, hogy repülőgépszerelői múltam segíteni tudott a probléma tökéletes orvoslásában. Szerencsére a szomszédok szerszámával túljutottam a szét- és leszerelés fázisán. Képeken összetömörített és becsomagolt tárgyat lehet látni. A becsomagolás mintegy órán át keresztül tartott engem és Ricu öcsémet izgalomban.

Végül is időben kiértem a reptérre, már csak az egy órás indulási késést kellett kivárni. A várás izgalmait Ikvai-Szabó Botival oszthattam meg, aki teljesen véletlenül ugyanazzal a géppel utazott Berlinbe barátnőjéhez, mint én. Jót beszélgetünk az élet értelméről.

Aznapra már nem sok marad:-): csak egy kis bicajcipelés, Currywurst Botival és Imolával, picike erdélyi pálesz, sör és bevásárlás, nagy beszélgetések közepette.

Mindenkit üdvözlök!:-)