Ich bin ein Berliner

Pénteken felkerestem Wahorn Robit, aki szintén szentendrei gyökerű és már 8 éve itt él és dolgozik Berlinben. A kedvenc Döneresénél (Schlesisches Tornál) ettünk, amit mi is előszeretettel látogattuk még a nyári ittlétünkkor. Robival kicsit sikerült beszélgetni az Ő

benyomásairól, kinti életéről. Én meg felvázoltam kintlétem valószínűsíthető okát.:-) Robi egyébként sikeres asztalos vállalkozó. Mostanában főleg filmekhez készít díszleteket, de egyéb munkákat is vállal. 25-én estére a berlini Szimplába beszéltünk meg találkozót, ami szintén ugyanabban a magyar kézben van, mint budapesti társa, plusz, hogy még jobban hasonlítson az otthonira a Gärtnerstraße-ban (magyarul: Kertész utca) van. Sokan összegyűltünk itt, nagyon sok magyar innen-onnan. Jelen volt egy színházi társulat, akik németül itt adnak elő egy darabot pár ízben. Living Picture Company: Psychotechnikum avagy Gulliver legelső utazása Digitáliába.:-S A darab rendezőjéről kiderült, hogy egy géppel jöttünk ki, egy a Szimplában dolgozó lányról meg, hogy egy szolfézs órára jártunk anno Papp Zsuzsa nénihez a Vujicsics Tihamér Zeneiskolába Szentendrére. Az este nagyon jól sikerült. Volt benne minden, a képek beszéljenek helyettem.

Úgy éjfél környékén úgy éreztem, hogy érdemes hazamenni. Mentem a bicajomhoz, de az sehol. Nem ittam annyit, hogy ezt behalucináljam?! Szem becsuk, majd újra kinyit: sehol! Egy mobil bicajtárolóhoz láncoltam, ami eltünt a bicajommal együtt....elkezdtem gondolkozni és azt találtam ki, hogy biztos az egyik üzlethez tartozott a tároló, amit zárás után eltettek, itt most a bicajjal együtt....a hipotézisemet másnap tudom csak igazolni, most meg haza kell jutni valahogy...szerencsére a Robi nagyon rendes volt és hazavitt a 650 köbcentis motorjával: nem kicsit gyorsult. A törökök lakta BMW a nyomunkba se ért!:-)

Másnap felhívtam a Szimplában az egyik ott dolgozót és megkértem, hogy nézze meg, ott van-e újra a kerékpár...ott volt! Nagyon örültem neki, mert idáig is volt a cangával gond, de az azért még sem járta volna, hogy ellopják! Még aznap odamentem, és elhoztam. A fénymásoló üzletben a török mondta, hogy ők este 10-ig vannak nyitva, majd bezárnak és elteszik a kerékpártárolót is, ha valami rajta van, azt is elteszik, majd másnap kiteszik.

A szombat további részét Robiéknál töltöttem. Kicsit segítettem az egyik szoba tapétáját lekaparni, ugyanis kiköltözött Sanyi és a szoba újrahasznosításra kerül. Közben megismertem Robi barátnőjét Beát, aki német és most a 6 hónapban lehet a közös gyerekükkel.