Utazás napja és a közvetlen előkészületek

Nagyjából sikerült mindenkitől elbúcsúzni, akitől nem, attól elnézést kérek, vagy ő tőlem.

Sajnos nem sikerült teljesen stressz mentesre alakítani az indulás napját és az azt megelőző napokat. Az uccsó 2 nap az a kerékpárom (egyeseknek canga, bicaj, keró,...:-)) körül forgott. Addigra ugyanis sikerült megtalálni az EasyJet honlapján -bár nem a kerékpár szállítással kapcsolatos, hanem a fegyverek környékén :-S -, hogy miként is kell a kerékpárt repülővel szállítani. Nagyjából annyit kell tenni, hogy be legyen csomagolva, a pedál le legyen szedve, a kormány be legyen forgatva és esetleg a gumikat az esetleges légnyomás változás miatt le kell ereszteni. Nekem ehhez még jött a kerekek leszerelése/leszedése, mert csak így fért be a suzukiba, amivel apu a reptérre kivitt. Azonban ezt megelőzően szembesülnöm kellett azzal, hogy nincsenek megfelelő szerszámok a fent említett részek leszedésére, elforgatására. Ez külön izgalmakat rejtegetett indulás előtt pár órával. Jó lett volna, ha a pedál leszedése helyett nem a pedál szétszedésébe kezdtem volna bele, ami némi csapágy golyó földre hullással járt. Még jó, hogy repülőgépszerelői múltam segíteni tudott a probléma tökéletes orvoslásában. Szerencsére a szomszédok szerszámával túljutottam a szét- és leszerelés fázisán. Képeken összetömörített és becsomagolt tárgyat lehet látni. A becsomagolás mintegy órán át keresztül tartott engem és Ricu öcsémet izgalomban.

Végül is időben kiértem a reptérre, már csak az egy órás indulási késést kellett kivárni. A várás izgalmait Ikvai-Szabó Botival oszthattam meg, aki teljesen véletlenül ugyanazzal a géppel utazott Berlinbe barátnőjéhez, mint én. Jót beszélgetünk az élet értelméről.

Aznapra már nem sok marad:-): csak egy kis bicajcipelés, Currywurst Botival és Imolával, picike erdélyi pálesz, sör és bevásárlás, nagy beszélgetések közepette.