Ich bin ein Berliner

A hét főleg munkával telt. Az asztalos műhelyben a Collegicum Hungaricum Berlin épületébe, a nyílászárókat eltakaró nagy fa állvány előkészületével. Sokat tanultam ezzel, ha nem is pszichológia-szakami dolgokat. Olyan gépekkel dolgoztam, amikről nem is tudtam, hogy vannak, vagy, hogy azok, amiket az üzletekben vannak, hogyan készülnek. Szupi volt. Robival jó a munka.

Tegnap előtt megnéztem a Sony Centerben a legutóbbi Tarantino filmet: Inglorious bastards. Vicces is meg komoly is, főleg, hogy Berlinben sok olyan épület van, ami a

nemzetszocialisták idejéből származik, és valahogy olyan félelem keltő...meg Berlin egész 20.sz-i

története...bár a film nem itt játszódik, de mégis ide kapcsolódik. Brad Pitt dialektusa nagyon

vicces, nagyon jól a karakterek. Tetszett!

Imolát, akinél most lakom, elbúcsúztatták az eddigi munkahelyén. Kapott egy jó kis

memória játékot. Játszottunk vele egy párat...nem olyan könnyű...A párok nem ugyanolyanok,

hanem valamilyen szójátékkal élve nagyon

hasonlóak. Például: Pimmelschutz (bizonyos természeti népeknél: nemi szerv védő tárgy) párja,

Schimmelputz (díszpenész).

Október 20-ára behívtak egy interjúra egy Nevelési- és Családi Tanácsadóba, de gyakorlati helyre,

vagyis ezért pénzt nem kapok, csak lehet, hogy végezhetek ott gyakorlatot. Remélem összejön,

szuper tapasztalat lenne biztos.